Aki olvasta a múltkori ózdi blogom végét az észreveheti, hogy valaki bizony meghallgatta a kívánalmaimat és eleget is tett neki:) ugyanis aki az amatőr kategória történéseit követte Balassagyarmaton, szerintem izgalmasabb versenyt nem is kívánhatott volna szurkolóként…

elszántan a rajtban
Na, de ne szaladjunk ennyire előre.
Szombaton ráérősen indultunk útnak, mivel ez volt a legközelebbi állomás a sorozatban. Azon kívül, hogy ismét Káldi Tominak hálálkodhatok a fuvarozásért, ezúttal még egy egerszegi versenyző is csatlakozott a csipet-csapathoz Szekér Adri személyében, aki most szuper segítőként funkcionált. Utunk, mint midig, most is a mekiben kezdődött a plusz szénhidrát feltöltés reményében a High5 mellett. Hamar elértük Balassagyarmatot. Kipakoltunk, majd gyors nevezés. A pályabejárással még várni akartam, mert sok idő volt a rajtig. Később ez is megtörtént. A pálya kapott új részeket, ami nekem nagyon tetszett. Nagyon jó vonalvezetést raktak össze a szervezők. Egy emelkedő, egy dupla akadály és egy felfutás voltak a nehezebb részek. Az egyetlen negatívum, hogy még én is magasnak éreztem a felfutás előtti akadályt.
Beszólítás össze-vissza, már itt hátrányba kerültem a kategóriám elejéhez képest, plusz rajtkört jelöltek ki, amit kb senki nem tudott, hogy merre fog menni. Sebaj, majd megyek a tömeg után gondoltam. A rajtom a körülményekhez képest jól sikerül, de még így is nagyon hátul voltam. Az első körben még nem is láttam a „célszemélyeket” :)
Szerencsére nem vagyok az az ideges típus, így csak szépen terheltem a pedált és figyeltem az akadályokra és a kanyarokra, ahol sok időt lehetett veszíteni. Sok előzgetés után, lassan fel is értem a kategóriám elejére. Innen megfigyelésképp mentem egy kört az addigi első mögött, de mind a sík részeken, mind a kanyarokban lassúbbnak éreztem, ezért a következő kör elején megelőztem és megnyomtam kicsit a tempót. Az akció jól sikerült. A kategóriámból Szécsi Tomi és a master1 Bakos Gergő marad csak velem.

nem ideges típus
Felváltva haladtunk tovább, amikor is megláttam, hogy nagy tempóban közeledik a Szlovák Barenyi, aki az elit versenyt vezette. Mivel még nagyon együtt volt a bolyunk, próbáltam úgy menni, hogy még ki tudjunk menni egy körre, miután leköröznek minket. Barenyi jött is, mint a gyorsvonat, pont a célvonalnál előzött, innen próbáltam rá rakni a kereket, ami a soron következő sík rész feléig sikerült is. Ez annyira volt elég, hogy Szécsi Tomitól legyen a lélegzetvételnyi előnyöm. Természetesen végig maximumon mentem. Az emelkedő volt számomra a kritikus rész, ha oda felérek elsőkén, onnan már megtartom a helyezést. Ezt sikerült kivitelezni, így kicsi előnnyel, de elsőként haladtam át a célvonalon a kategóriámban.

3-2-1
Tetszett ez a verseny, no nem csak azért, mert első lettem. Izgalmas volt kívülről és belülről is, kellett a taktika meg az a plusz a végére, ami tavaly is megvolt bennem, hogy az utolsó körben még megújulni. Idén eddig ez nem jött elő a sérülés miatt, de most ezt is sikerült kivitelezni. Az utolsó köröm volt a leggyorsabb a versenyen. Érzem, hogy folyamatosan javul a formám. A következő cél természetesen az OB. Meg szeretném védeni az amatőr bajnoki címemet.
Végül, de nem utolsó sorban, köszönöm a szurkolás mindenkinek, adta az erőt rendesen:)
Kategória- és kesztyűcsere Balassagyarmaton.
Csak hogy mindenki tudja mi történt...
Szubjektív beszámoló, de ez persze nem baj, sőt!
És még egy kis latin lecke is fért a végére.
A SuperCross 4. állomása Balassagyarmaton volt.
Mérgelődős Manka, Cseles Cseri és néhány igen erős láb igaz történetei.
Tóth "Drótos" András is ott volt Salgótarjánban! Még szép, hogy ott volt. HegyiBringás versenyző! :)
SuperCross második futam, avagy hogyan ne versenyezz!