Cser Gábor: Kerékpáros vagyok

- név: Cser Gábor
- születési év: 1982.05.08
- lakóhely: Budapest
- szakág: XCM, XCO, Cyclocross, (kicsi országút)
- bringa / bringák: Merida Carbon FLX, Merida Cross, Specialzed Sworks M4, Barracuda, Carrera országúti (totálkáros)
- edzőterep: Pilis, Budai hegyek
- mikor kezdtél hegyibringázni: 1995
- mióta hegyibringázol versenyszerűen: 1995
- csapatod neve: Merida Maraton Team CST

Miért hegyibringázol?

Hajaj ez egy hosszútörténet talán a múltszázadból ered, én is mint sokan mások akik Budapesten születtek a KSI-ben kezdtem a kerékpáros pályafutásomat, mint országúti versenyző, de mindig vonzott az erdő is. Volt egy nagyon jó gyerekkori barátom, aki jóval idősebb volt nálam, ő kezdett el terepen nyomulni pár sráccal. Tudta, hogy én is bicózom, átjött egyik este hozzánk elkérni a szüleimtől, hogy mennek teljesítménytúrázni és engedjenek el, elengedtek, így elmentem velük Kiscel 60-ra, ott megismerhettem pár olyan kultikus arcot, akik a Magyar Mountainbike Sport meghatározó alakjai. Volt egy nagyon vicces montim, azzal mentem, ők akkor voltak 25 év körül én pedig 13, bírtam velük a tempót befogadtak, én meg a KSI-s hétvégi edzések helyett, velük csapattam terepen, nagyon nagy filing volt. Annyira megszerettem a terepen való közlekedést, hogy úgy döntöttem, hogy Mountainbike versenyző leszek, nagyon bejöttek a lefelék :D meg persze a felfelék is, meg az erdő közelsége, de hogy mit szeretek benne nem tudom megmondani, vagyis de MINDENT! 97-ben pedig már csak a monti volt az éppen alakuló JAMIS SE-be igazoltam, ami ma már TREK SE. Innen kezdődik az igazi terepes pályafutásom, itt ismerkedtem meg Oláh Énokkal, akivel rengeteget edzettem laktam is náluk hihetetlen régen volt (elkalandoztunk kicsit) szóval amit szeretek az a lefelé a felefelé a terep nagyon szeretem az egészet, na meg persze a társaságot is sok jó barátom van lett és lesz pl ti is, sokat köszönhetek ennek a gyönyörű sportnak!

De országútiztál is...

Az előző kérdésnél már kitértem a múltra, de nem derült ki hogy hogyan keveredtem vissza az országúti sportba, 2000-ben eligazoltam a JAMIS-ből a Corába, ahol volt országút csapat is, meg igazából elég sokat edzettem országúton akkor tájt, sokkal többet, mint terepen. Így kitaláltuk az akkori edzőmmel Tarján Tomival (ismerős a név ugye?), de volt még egy segítőm abban az évben, a szüleimen kívül, Riczu Imi személyében, aki nagyon sokat segített a felkészülésemben. Tehát kitaláltuk, hogy indulok országúton is, bejött nagyon jól haladt, jobban, mint a monti talán, télen a Cross OB-n behúztam egy 3. helyet, aztán hegyi OB-n egy 4. helyet, időfutamon is meg a hosszútávun is, a kritériumon pedig egy 2. helyet, montiba is voltak dobogók, külföldön is többször végeztem top10-ben, jó év volt. Akkor jött a dilemma évvégén, mi legyen, mehettem volna Ausztriába hegyikerékpározni a Mountainbiker-be, vagy Stubán Ferivel Olaszországba országútizni, Ferivel még a KSI-ből ismeretük egymást.  Akkor úgy gondoltam az országútban van a jövő és úgy éreztem, hogy ahhoz több a tehetségem, ezt egyébként még ma is így látom, országúton több keresni valóm lenne, még ma is. Szóval jött Olaszország a régi arcokkal, akikkel együtt nevelkedtem a KSI-ben, nagyon-nagy élmény volt, reménykedtem, hogy elkerülök profinak valami komoly csapathoz, nem jött be, befejeztem, letettem a lantot, évekig még a kerékpár felé sem néztem, de mindig hiányzott, aztán 2009-ben újra kezdtem, de nem csak a montival, országúton is, mindkettőt, megint párhuzamosan, ahogy kell. Jó kővér voltam, le kellett fogyni, ez a projekt ma is tart rendületlenül, sajnos profi koromban is a súllyal gondjaim voltak. Szóval 2009-ben újra kezdés, de már csak hobbi szinten, de ugyanolyan elvetemülten készülök, mint régen. Idén is megyek országúton pár versenyt, de csak felkészülés jelleggel, valahogy a terep most nagyobb szerelem, jobban élvezem.

Váltás történt, teljesen feladtad és most már csak a monti, vagy együtt megy a kettő?

Azt gondolom, azt nem jelenthetem ki, hogy váltottam, nem váltottam maradt az országút is, csak nem olyan elánnal, nem olyan odaadással, mint a monti. A terepet most jobban élvezem, mint ahogy az előbb is említettem, de nem zárom ki a lehetőségét, annak, hogy mondjuk jövőre több legyen az aszfaltos verseny és a monti kerüljön háttérbe. Nekem mindkét mezőnyben nagyon jó barátaim vannak, mindkét mezőnybe nagyon jól érzem magamat és úgy gondolom, meg remélem is, hogy mindkét helyen elfogadtak. Azt szoktam mondani a monti versenyeken, hogy nézd a hülye országútis eljött terepre bénázni, de országúton pedig, azt hogy eljött a hülye traktoros kacsázni a mezőnybe, felrakni mindenkit. Ha valaki megkérdezné, hogy mi vagyok montis, vagy országútis arra, azt válaszolnám, hogy kerékpáros. Mindkettőnek meg van a maga szépsége és mindkettőért élek-halok, éppen azért amit éppen csinálok.

A "látható" dolgokon kívül mi a különbség a két ág között?

XCM és az országút felkészülés között nincsen nagy különbség, XCO-ban azért van némi különbség, de ha megnézed átjárható a két szakág, vannak jó montisok akik jó országútisok lettek, és vannak jó országútisok, akik jó montisok lettek. Amit meg kell szoknia egy országútisnak az a terep, kicsit más technikával kell tekerni, meg ugye a lefelék, de ha valaki bátor és még jól is kezeli a kerékpárt, netalántán még crossozott is akkor nagy bajban nem lehet. Egy jó montisnak pedig, ahhoz hogy jó országútista legyen sok észre, fifikára, bátorságra van szüksége, hogy oda merje tenni a kereket, odamerje tenni magát mezőnybe, ne féljen a testkontaktustól ne kacsázzon, tudja mikor kell, lehet menni. De a montisok nagy része országúton edz, szóval felkészülésben tényleg nüánsznyi dolgok vannak.

Nem csak a gyakorlatban vagy képzett, hanem az elméletben is. mesélj a tanulmányaidról!

A Semmelweis Egyetem Testnevelés Tudományi Karán végeztem, mint sportszervező manager, de nagyon komolyan hangzik hehe, a tanulmányaimat egyébként felhasználom saját magam menedzseléséhez is, amihez nagy segítséget kapok a Bringahiradótól azon belül Takács Tomitól, és természetesen tőletek is, és ki ne felejtsem Toth „Donald" Lacát, sem aki nagyon profi képeket készít, szóval sokaknak köszönhetem, azt hogy ismert a képem ebben a sportágban! Persze rendeztünk már versenyt, XCO-t Magyar Kupát, szponzoráltunk Magyar Bajnokságot, ezeket közösen édesanyámmal és élete párjával és, ha már itt tartunk igaz nem a tanulmányaimhoz tartozik, de édesapámnak is sokat köszönhetek és a Magyar Mountainbike Sport is, hiszen gyakran főbíróként veszt részt különböző kerékpáros sporteseményeken. Remélem egyszer majd még mélyebben és még komolyabban tudok majd ezzel foglalkozni, ugyanis vannak ötleteim, hogy miként és hogyan lehetne kicsit felrázni az XCO szakágat itthon, úgy érzem, hogy most nagyon a Maraton felé vettük az irányt, ami persze nem baj, hiszen a tömegbázisát ez adja a sportnak, de a fősulin mindig, azt mondták profi sport nélkül nincsen amatőr. Akárhogy nézzük az XCO a profi része és sztárokra szükség van, anélkül megette a fene az egészet.

Egyedül, vagy csapatban jobb szerinted tekerni?

Ez nagyban függ attól, hogy éppen milyen edzésblokkot végzek, a résztávos edzéseimet jobb szeretem egyedül elvégezni, a hosszabb monotonabb téli felkészüléseket pedig többedmagammal, jobban megy az idő. De azt is szeretem, mikor vége van a szezonnak és elmegyünk túrázni a régi arcokkal akiket még a beszélgetésünk elején említettem, előjönnek a régi emlékek olyankor nem a teljesítmény a fontos, hanem az hogy mindenki jól érezze magát, élvezzük a bicót a természetet, a szabadságot a nyugalmat, imádom! Edzeni egyébként még a Dina Marcival, Balázs Somával és a Zsével szoktam, ha össze tudjuk egyeztetni.

Mik az idei terveid?

Nekem az XCO a nagy szerelem, de valahogy nem akar, az menni levagyok lassulva, a Maraton most jobban fekszik XCO-n szerettem volna jól menni, de azt hiszem ez jövő évre marad. Maratonon viszont a középtávon egész jól halad, meg is mondom őszintén kicsit meg is lep, nem gondoltam, hogy így fog menni, igazából amióta újra kezdtem nem nyertem versenyt, idén szeretnék egyet nyerni, talán ez valamelyik Maratonon összejön.

Mennyit edzel egy héten?

Nagyon változó 10-15 óra között edzem egy héten verseny időszakban, sajnos több nem fér bele munka mellett, úgyhogy ideális legyen az egyensúly a pihenés és az edzés mennyiség között. Idén még azért az XCO OB-n szeretnék valahogy a 10-ben végezni, és ha lesz SuperCross sorozat akkor ott valahol az elején végezni, meglátjuk! :D

Emlékszel még az első versenyedre?

Az első Monti versenyem 95-ben volt, de nagyon kell gondolkodnom, hogy hol, talán Sopronban, hobbyserdülő, akkor még kellett szülői hozzájárulás, hogy részt vehessek. Szőcs István volt a főtitkár, Gajdos Tomi az elnök tudod a szerencsekerekes arc, volt sok 100 induló csak az én kategóriában, akkor még egy kör 10km fölött volt. Egyébként a sípályán lefele bazi nagyot estem :D De hogy hányadik lettem nem emlékszem az biztos, hogy a mezőny első felében végeztem valahol a neon zöld montenbájk kerékpárommal Tange villával és Sach, amúgy a váz Merida volt, valahol van is kép majd kikeresem!

Melyik a kedvenc versenyed és miért?

Több is van és csak XCO, Pilis kupa azokat a versenyeket nagyon szeretem Benkó Laci nagyon élvezetes pályákat szokott kijelölni, szeretem még Salgótarjánt, egyébként a technikáspályák, rövid meredek emelkedőkkel az igazi kedvenceim, mondjuk a Pilis pont nem ilyen, de valahogy azt még is kedvelem. A legkedvesebb talán a 97-es vagy 98-as Budapesti VK pálya, azt nagyon szerettem főleg a letörés miatt ami, azt hiszem rossz nyúl névre hallgatott, na ott pl szívesen versenyeznék még ma is.

Szerinted mik azok a minimális feltételek, amitől jó lesz egy verseny?

Hűha, milyen versenyről beszélünk? Mi a cél? Kik a résztvevők, ki a célcsoport?

Általánosságban kérdezem, nem szakág-specifikusan.

A minimális feltételek, azok a következők szerintem:

Legyen forgatókönyv, legyen meg mindenkinek a szerepe és legyen meg mindenkinek a feladata. A minimum a megfelelő mennyiségű szanitéc, orvos, mentő, megfelelő kijelölés, az éppen aktuális pályabíró tudja, hol van, mi merre található, kit mikor hol kell értesíteni. Legyen dobogó, ha már versenynek hívjuk, ez a minimum, hogy a versenyzőt megtiszteljük azzal, hogy felállhat rá. Legyen megfelelő időmérés, legyen időben rajt, legyen eredményhirdetés az első 10 beérkezése után 30 perccel, ezt valahogy elfelejtik nálunk. Legyen megfelelő mennyiségű parkoló, wc és lehetőség a zuhanyzásra 500-1000m-es vonzáskörzetben. Legyen kerékpár mosó és várjuk meg az utolsó beérkezőt is a kordonbontással, szerintem ezek a dolgok a legalapvetőbb  dolgok, ha ez nincsen akkor szerintem nem nevezhető versenynek maximum teljesítmény túrának.

Hogyan lehetne népszerűsíteni a hegyikerékpár sportot?

Ez egy nehéz és hosszú út sajnos a magyar ember alapvetően lusta eleve nehéz kimozdítani a TV-műsorok és a plázák világából, sajnos valahogy közel kell hoznunk hozzájuk a sportot, tavaly erre volt egy próbálkozás az Aréna Plázában rendezett citycross versennyel, több ilyen kell, látványosság kell. Nagyon sok megjelenés, sajnos kell a bulvár is. Azt hiszem ti jó irányba haladtok, de ez egy hosszú út és rögös, de egy biztos nagy a bázis. Csak meg kell nézni egy CriticalMass rendezvényeit az egy dolog, hogy én nem értek vele egyet, de az jól látszik, hogy sokan szeretnek kerékpározni, sokan használják is a kerékpárt ki erre ki arra, de az vitán felüli, hogy van bázisa, csak még nem találtuk meg a megfelelő kommunikációs csatornát, ezzel az óriási tömeggel, hogy ne csak  közlekedési eszköz legyen hanem életforma is. De sajnos még mindig van egy nagy ellentét a kerékpárosok és nem kerékpárosok között amit nagyon nehéz lesz elsimítani és ebben a CM rendezvények nem segítenek, sőt! Én még abban is látok fantáziát, hogy az iskolákat meglátogatni bemutatókat tartani, tesiórán videózni, elhívni a gyerekeket túrázni, szülőstül, tudom ez mind pénz idő és energia, de ezt egy hazai forgalmazó is szponzorálhatná, elmenni a gyerekekkel Meridával vagy akármivel túrázni. Látná a különbséget érezné, mitől jobb ez stb, érezné a saját bőrén milyen is bicózni,, vagy a Top Maratonra kihozni az embereket egy túra keretén belül. Vagy a környező településeket meglátogatni, ha verseny van meghívni a helyi lakosokat, de ezt tudod ti is ezt csináljátok Erdőbényén.

Mit mondanál egy teljesen kezdőnek, milyen hibákat ne kövessen el?

Ne legyen türelmetlen a kerékpársport az a sport ahol türelemmel sok kitartással, rengeteg munkával nagyon magas szinteket lehet elérni, ez a legfontosabb a türelem a kitartás és akkor nem lehet gond, ha ezeket betartja, akkor akár jó versenyző is lehet. Tanuljon meg kerékpározni, nagyon sokat lehet lefele is hozni.

Nagyon fontos az eredmény számodra, Erdőbényén is teljesíteni szeretnél?

Erdőbénye nekem egy edzés én azért megyek, hogy jól érzem magamat, sok barátom fog részt venni rajta inkább kikapcsolódás lesz, mint egy verseny, egy fesztivál, ahogy ti is reklámozzátok, nem kell mindig a teljesítmény kényszer, jó edzés lesz a jövő heti XCO OB-ra.

Mit gondolsz a Mountainbike Challenge sorozatról?

Egy nagyon jó kezdeményezés remélem ez a sorozat jövőre is létezni fog és szépen fejlődni fog, azt is remélem, hogy talán bővül mondjuk néhány XCO versennyel! Jó a koncepció jók a kreatívok, nagyon jó oldalról fogtátok meg ezt az egész dolgot, én azt gondolom ez a jövő!