Mátra maraton, avagy minden jó, ha a vége jó…
A múlt heti Dynamo maraton sikerem után, már nagyon vártam a Mátra maratont. Tele voltam motivációval és a szabadság miatt végre végig tudtam edzeni két hetet rendesen. Éreztem magamban az erőt, plusz még nagy esélyem volt a Top maraton sorozat első helyének megszerzésére.
Kivételesen már szombaton leutaztunk, hogy vasárnap ne kelljen hajnalban kelni és ki tudjam magam pihenni. A hegyibringa.hu csapatával utaztam, amit ezúton is köszönök nekik. Megérkezés után összedobtuk a bringákat, hogy megnézzük a pálya utolsó kilométerét, hogy ne érjen meglepetés a másnapi befutónál. Ekkor még minden a terv szerint haladt…
Történt aztán, hogy a teleszkópom fogta magát és lockolva maradt, ami ebben az esetben egy centi rugóutat jelentett a végén egy nagy koppanással. Óvatosan bejártuk a pályát, de sajnos megállapítottam, hogy a Mátrában így nem lehet közlekedni, konkrétan szerintem egy tescos telóval is gyorsabban jöttem volna le a köves szakaszokon. Kezdtem ideges lenni, hogy miért pont ezen a versenyen csinálja ezt velem. Az összetett miatt meg sem fordult a fejemben, hogy nem indulok, csak hát a drága teleszkópot sem akartam végleg a halálba küldeni. Vacsoránál indult a telefonálgatás, hogy talán sikerül szerezni egy pót villát. Szerencsém volt, mert CserGé felajánlotta az épp szervizben lévő villáját (mert hogy az sem mozgott 2 centinél többet) hogy használhatom. Fityisznek még örök hála, hogy éjszaka kihozta a boltból és másnap reggelre lejutatta a rajt területre. Ezen információk tudatában kicsit nyugodtabban aludtam, de nem volt az igazi. Reggel a szerelés miatt még koránkelés.
Véletlenül eldöntötték a bringám, amiben elgörbült a váltópapucs. Természetesen ezt én csak akkor vettem észre, amikor kigurultam a kapun és felváltottam hátul. Nagy csörömpölés és satuféééééék! Kb 1 centin múlott, hogy nem szakadt le a váltó. Egy pillanat alatt idegbeteg lettem és teljesen elkeseredtem, hogy miért kapom ezt:) Kis segítséggel kiszabadítottuk a hátsó váltót, visszagörbítettük a papucsot és beállítottuk a váltót. Akkor irány tovább teleszkópot cserélni. Nincs is jobb dolog ennél verseny előtt 2 órával:) A szerelést nagyon nem részletezném. A lényeg, hogy természetesen itt sem passzolt minden, de mint tudjuk találékony ember a magyar, kis barkácsolással megoldottunk mindent. Rajt előtt egy órával lett váltóm, fékem és egy 2-3 centit mozgó villám.
Akkor melegítsünk! 20 perc pörgetés, majd gondoltam meglesem a rajt területet. Az nem ért meglepetésként, hogy a rövidtávos emberek már itt gyülekeztek. Az viszont igen, hogy csak a mezőny feléig jutottam. Beszólítás nekünk sajnos nincs. Hátizsákosok és csajok vettek körül, rég nem indultam ennyire hátulról. Jól folytatódik gondoltam.
Rajt után jobb oldalt próbáltam előrébb keveredni, ami egy árkos résznél annyira jól sikerült, hogy a sorompó után már az első sorban tekertem:) A pálya itt kivételesen lejtővel indult, ezért elég sokan együtt maradtunk. Én próbáltam az első ötben helyezkedni, hogyha megindul a tűzijáték, akkor ott tudjak maradni a bolyban. Erre nem is kellett sokat várni. Béla Attila akkorát rántott a soron, hogy kb 10-15 en maradhattunk. Kis pihi aztán jött az újabb akció Szalontay Bence személyében. Szerencsére ekkor a 4. helyen voltam a sorban, ezért könnyen felvettem a ritmust. Figyeltem, hogy tartsam ezt a pozíciót, mivel közeledett az emelkedő vége és az első lejtős rész, ami egy nyomsávos volt, tehát biztos széthúz a sor.
Utólag is jó döntésnek bizonyult, mert itt is leszakadt pár sporttárs. Innen terep és aszfaltos út váltogatta egymást, én még mindig a negyedik helyen. Egy nagy iramú aszfaltos résznél egyszer csak derékszögben jobbra vezetett a pálya, ami nem volt különösképp jelölve, ezért alig bírtuk bevenni a kanyart és még meg kellett állnom visszaváltani is, mert egy elég nagy emelkedőre fordultunk rá. A mögöttünk jövők természetesen észlelték a hibánkat és ezt kihasználva el is húztak mellettem. Utolsóként eredtem a boly után. Dallos Kornélt már az emelkedő elején sikerült vissza előzni, előtte Czenki Tomi csapattársam tekert, aki így az első helyen állt master1-ben. Az aszfaltos részre kiérve Tomira is felértem és megbeszéltük, hogy váltott vezetéssel megyünk, hogy Kornél ne érjen fel ránk, mert Ő volt a 2. a master1-ben.
Az előttünk lévő boly már elérhetetlennek tűnt, ezért már csak arra figyeltünk, hogy minket ne érjen utol senki senki. Az utolsó kilométereket már ismertem, ezért elég jól ment még 3 centit mozgó villával is:) A rajt-cél terület közelébe érve, már tudtuk, hogy senki sem előzhet meg minket, ezért kényelmes tempóban kéz a kézben gurultunk be a célba. Tomi master1 első, én felnőtt második lettem, így biztossá vált a sorozat első helye is. Itt szeretném megköszönni a technika ördögének, hogy nem sújtott további gondokkal és csak rajtam múlott az eredmény:)
A rendezést összességében dicséret illeti, látszik, hogy Zerge által itt is elindult valami. (szintrajt, sms, szurkolói busz, technikás pálya, stb.)
Kimondottan örülök, hogy a SuperCross után egy másik rangos sorozatot a Top Maraton-t is sikerült megnyernem. A mountainbike szezon zárásaként még rajthoz állok a piliscsabai terepduatlon fesztivál monti versenyén, majd egy kis pihenés és indul a cyclocross szezon:)
Nem sorolnám fel újra a neveket, de még egyszer nagyon köszönöm a segítséget mindenkinek!
Üdv
Zsé
